A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei politikai élet egyik új szereplője, Dicső Viktória nem csupán közgazdászként és vállalkozóként, de háromgyermekes édesanyaként is a tettek mezejére kell lépnie. A Tisza Párt képviselőjelöltje szerint Magyarország jelenlegi morális válsága mélyebb a gazdasági nehézségeknél, az elvándorlás és a kistelepülések reményvesztettsége pedig csak valódi elszámoltathatósággal és közösségi összefogással fordítható meg. Interjúnkban a politikai pályára lépésének állomásairól, a térség kihagyott lehetőségeiről és a 2026-os választások tétjéről beszélgettünk.
Mi lenne az az egy mondat, amellyel bemutatkozna a választóknak?
Háromgyermekes édesanya vagyok, aki hisz abban, hogy gyermekei és ez az ország jobb sorsra érdemes.
Mi volt az az ok vagy pillanat, amiért elindult képviselőjelöltként?
Nem egyetlen pillanathoz vagy eseményhez kötöm az indulásomat. Ez egy lassú, belső folyamat és külső tényezők közös eredménye volt. Kezdetben csak figyelemmel kísértem a TISZA Szigetek munkáját, majd ’25 tavaszán önkéntesként csatlakoztam a közösséghez.
Az elmúlt hónapok során egyre jobban megismertem a közösséget, a munkájukat és a céljaikat. A lehetőséget, hogy a három, jelölt-jelölt közé bekerültem nagy megtiszteltetésnek éreztem. Hálás vagyok mindenkinek, aki a jelöltállítás időszaka alatt támogatott. A három fiam születését és nevelését leszámítva ez életem egyik legnagyobb kihívása.
Mi lehetett a jelöltállítás során elért siker titka?
Azt gondolom, a hitelesség a legfontosabb. Édesanyaként és mezőgazdasági vállalkozóként nap mint nap szembesülök azokkal a kihívásokkal, amelyekkel a térségben élők is küzdenek.
Látom a kistelepüléseken élők reményvesztettségét, kisvállalkozók küzdelmét a túlélésért, és azt is, hogyan szakít szét családokat és barátságokat az elvándorlás vagy a politikai megosztottság.
Az emberek érzik, és tudják, hogy értem a gondjaikat, mert én is ebben élek. És hiszem, hogy éppen ezért tudok valódi segítséget nyújtani.
Melyek az ön számára legmeghatározóbb értékek, amiket szeretne bevinni a közéletbe?
Ma sajnos azt látom, hogy Magyarországon a morális válság sokszor még a gazdasági problémáknál is súlyosabb. A jelenlegi hatalom elmúlt években egyetlen stratégiát követett: Oszd még és uralkodj. Családok, barátok, munkatársak fordulnak el egymástól pusztán politikai nézetkülönbségek miatt. Ez hosszú távon megmérgezi a társadalmunk lelkét.
Az embereknek újra meg kell tanulniuk tisztelni és bízni egymásban, hiszen csak közösen tudunk egy élhetőbb és működő Magyarországot építeni.
Milyen szakterületen érzi magát a legerősebbnek, és ez összefügg-e a civil életével?
Gazdasági területen különösen magabiztosnak érzem magam. A közgazdasági diplomám megszerzése után végig a versenyszférában dolgoztam. Több mint tíz éven keresztül foglalkoztam nagyvállalati finanszírozással, ahol megtanultam a felelős pénzügyi döntéshozatal és a stratégiai gondolkodás alapjait.
Ezt követően a családi vállalkozás irányítását vettem át, ahol a mindennapi működés, a gazdálkodás és a piaci kihívások kezelésében is közvetlen tapasztalatot szereztem.
Melyek voltak ön szerint a térség legnagyobb kihagyott lehetőségei az elmúlt évtizedekben?
Az európai uniós források megfelelő felhasználása kulcskérdés lett volna a térségben. Az elmúlt évtizedben itt is számos olyan beruházás valósult meg, amelyek látványosak voltak, de valójában teljesen haszontalanok vagy indokolatlanul túlárazottak.
A legszomorúbb számomra az, hogy sokan már természetesnek veszik ezt. Sokan úgy gondolják: „nem a mi pénzünk”, ezért nem is érdemes vele foglalkozni. Pedig de igen – ez a mi pénzünk. Az itt élő emberek pénze, hiányzik az egészségügyből, az oktatásból, az utak felújításából vagy bármilyen valódi, értékteremtő fejlesztésből.
Ön lát kitörési lehetőséget választókörzete központja és a környező települések számára?
Igen! Nagyon fontos az európai uniós források hazahozatala, erre ma Magyarországnak égető szüksége van. De nemcsak az a kérdés, hogy megérkezik-e a pénz, hanem az is, hogyan használjuk fel.
A forrásokat felelősségteljesen kell felhasználni, olyan fejlesztésekre, amelyek valódi hozzáadott értéket teremtenek. A helyi kis- és középvállalkozások megerősítésére, valódi munkahelyteremtő beruházások támogatására, a térség hosszú távú versenyképességének javítására.
Ugyanakkor elengedhetetlen, hogy a túlárazott vagy indokolatlan beruházások jóváhagyásának legyenek valódi felelősei. Az átláthatóság és az elszámoltathatóság nem csak jogi kérdés, hanem erkölcsi minimum. Mert ha egy társadalom azt látja, hogy a visszaéléseknek nincs következménye, az aláássa a jogállamba vetett bizalmat.
Az eddigi visszajelzések alapján mik a legégetőbb problémák a térségben?
A munkahelyek hiánya és a szegregált oktatás szorosan összefüggő problémák. Ahhoz, hogy egy vállalkozás hatékonyan és versenyképesen tudjon működni, szakképzett munkaerőre van szüksége. Ehhez pedig megfelelő, mindenki számára elérhető és minőségi oktatás kell.
Ha az oktatási rendszer nem biztosít valódi esélyegyenlőséget, akkor már a gyerekek induláskor hátrányba kerülnek. Így később nehezebben találnak munkát, a térség pedig nem tud megfelelően felkészült munkaerőt kínálni a befektetőknek.
A munkahelyek hiánya viszont tovább rontja a helyzetet: a fiatalok nem látnak perspektívát, ezért elvándorolnak. Ez pedig még tovább növeli a szakképzett munkaerő hiányát, és egy lefelé húzó spirál alakul ki, egy ördögi kör.
Ezt mindenki számára elérhető oktatással és tudatos, munkahelyteremtő gazdaságpolitikával lehet megtörni.
Mi lesz a legfontosabb változás, ha jövőre a Tisza Párt alakíthat kormányt?
Az emberekben tudatosítani, hogy egy nemzet vagyunk, és közös a célunk: egy élhetőbb, működő és emberséges Magyarország felépítése. Meg kell tanulunk közösségként gondolkodni, és nem egymás ellen, hanem egymásért dolgozni.
Ehhez elengedhetetlen az átláthatóság, a felelősségre vonhatóság és a demokratikus működés helyreállítása.
Mi volt az elmúlt év legmeghatározóbb pillanata az ön számára?
Több meghatározó pillanat is volt az elmúlt időszakban, de hármat külön is kiemelnék.
Az egyik az október 23-i Nemzeti Menet volt. Az Andrássy úton, az Opera előtt álltam, és több mint egy órát vártam, hogy a barátaim a Deák térről odaérjenek – pedig az a távolság normál esetben mindössze tíz perc séta. Ott mindenki számára egyértelművé vált, hogy mi vagyunk a többség.
A második ilyen élmény november 29-én, Nyíregyházán ért, amikor Magyar Péter bemutatta Szabolcs-Szatmár-Bereg megye képviselőjelöltjeit. A hideg, esős idő ellenére is rengetegen voltak. Az a szeretet és bizalom, ami felénk áradt, felemelő érzés volt.
A harmadik a december 13-i budapesti gyermekvédelmi tüntetés volt. Az a nap reményt adott. Reményt arra, hogy van még erkölcsi tartás, van még együttérzés és felelősség a gyengébbek iránt. Hogy igenis számít, ha kiállunk azokért, akik nem tudnak magukért.
Ezek a pillanatok megerősítettek abban, hogy jó helyen vagyok, jó úton járok és jó célt szolgálok.
Mi volna az egyetlen dolog, amit a választókerület polgárainak kívánna a 2026-os évre?
Ne féljenek. Higgyenek magukban, és a változás lehetőségében.
Az itt élő emberek és a térségünk sokkal többre képes annál, mint ahol most tart. Ha összefogunk, nincs olyan akadály, amit ne tudnánk legyőzni. Együtt bármire képesek vagyunk.
Érdemes hinni a változásban?
Határozottan: igen.
Édesanyaként nem engedhetem meg magamnak, hogy ne higgyek a változásban. Ha feladjuk a hitünket, a gyermekeink jövőjét kockáztatjuk.
A változás nem egyik napról a másikra érkezik. De ha következetesek maradunk és kitartunk a céljaink mellett, akkor napról napra közelebb kerülünk hozzá.
Képek: Dicső Viktória FB
